Egy IoT-termék magában foglalhatja az eszközt, helyi átjárót, kísérőalkalmazást, hálózati szolgáltatásokat, felhőplatformot, adattárakat és adminisztrációs funkciókat, amelyek a rendeltetését szolgálják — nem csak a látható tárgyat.
Az IoT otthonokban, vállalatokban, városokban, egészségügyben, mezőgazdaságban, közlekedésben és iparban jelenik meg. Az eszközök közvetlenül vagy közvetve kapcsolódhatnak, korlátozott energiával vagy számítási kapacitással működhetnek, és tovább maradhatnak telepítve, mint amíg szoftverüket vagy támogató szolgáltatásaikat karbantartják.
Legfontosabb pontok
Fizikai kölcsönhatásAz érzékelők környezeti vagy üzemi adatot gyűjtenek, a beavatkozók pedig berendezést vagy körülményeket változtathatnak; egyes eszközök mindkét szerepet ellátják, és lekapcsolódva is folytathatják a korlátozott helyi működést.
Ökoszisztéma-viselkedésAz eszközök adatot és parancsokat cserélnek átjárókkal, alkalmazásokkal, platformokkal, felhasználókkal és más eszközökkel, függőségeket teremtve az identitástól, protokolloktól, szolgáltatás-rendelkezésreállástól, adatkezeléstől és beszállítói támogatástól.
Életciklus-szempontokA beszerzésnek foglalkoznia kell a tulajdonjoggal, interoperabilitással, konfigurációval, frissítésekkel, sebezhetőség-bejelentéssel, támogatási időtartammal, leltárral, karbantartással, biztonságos meghibásodással, adattörléssel, átruházással és kivonással.
Fontos korlátAz IoT-nek nincs univerzálisan kikényszerített határa vagy architektúrája. A hálózati kapcsolat önmagában nem igazolja, hogy egy termék IoT, az „okos" jelző pedig semmit sem árul el a biztonságáról, adatvédelméről, biztonságosságáról, interoperabilitásáról vagy folyamatos támogatásáról.